Muranyiedina Belsoiranytu 180613

Belső iránytű



Figyelj! Ebben a pillanatban is megtörténik veled az élet. Azt gondolod, hogy állóvízben csücsülsz és valójában hamarabb megszövi egy pók a hálóját, mint hogy mozdulni lásd magad. Nem hiszem. Észre sem veszed a csodát és hálátlan vagy. Tapasztalatból mondom. Kegyetlennek tartod az életed, veszteségnek látod azokat az ajtókat, melyek bezárultak számodra. Fájdalmat és dühöt érzel, igazságtalanságot, esetleg még magányt is. Prostituálódsz egy icipici szeretetért és képes vagy szinte bármit eltűrni bárkinek, aki morzsákat dob eléd. Igen, jól látod, irányt kellene váltani, viszont hangos szavaid arról szólnak, hogy már elhatároztam magam, de olyan nehéz és különben sem tudom, hogy konkrétan mit kell csinálni a megoldásért. Mit gondolsz? Bonyolult képletet kínálok? Nem. Persze hogy nem. Viszont addig, ameddig küzdesz és nem megengedsz, addig vesztes vagy. Nem szeretnél kövér lenni, szegény, munkanélküli, magányos, céltalan, társtalan, kielégítetlen, boldogtalan. Szeretném megkérdezni, mikor elégítetted ki magad utoljára?Lelkileg. Mikor adtad meg magadnak azt, amire szükséged van? Időt, teret, tiszteletet, bizalmat, türelmet, szeretetet, odafigyelést, megértést, elfogadást, figyelmet? Hm? 

Talán soha.

Mert mindig is el voltál nyomva, talán megerőszakoltak, de lehet, hogy fogalmad nincs róla, milyen önálló életvitelt folytatni. Döntéseket hozni. Felelősségteljesen. Határozottan. Nem megbánva, nem szembeköpve magad. Mert ezt csinálod. “Megbántam, hogy férjhez mentem”, “másképp kellett volna”, “rosszul döntöttem”... Folyamatosan degradálod magad, csak nem veszed észre! És nem. Pedig minden nap ezt csinálod. Tudat alatt. Sajnálod, ha meghal valaki, pedig ez szánalmat jelent a szinonima szótár szerint is. Szánalmat érzel apád iránt, aki elment? Persze, hogy nem. Csupán tele vagy félelemmel, mert te is félsz az ismeretlentől. Eltávolodtál Istentől. Edge God Out. EGO. Én vagyok. Vagyok aki vagyok, az ok én vagyok. Minden belőlem ered és belém tér vissza. Ehhez mit szólsz? Te vagy az oka mindennek, ami történik veled. Nincs öt ujjal mutogatás másra, anyádra, apádra, a politikára, főnöködre, körülményeidre. Szeretnék elmondani valamit. Te vagy az idő. Te vagy a tér. Te vagy a körülmény. Te vagy a teremtés. Te vagy a szenvedély. Te vagy az ok. Amikor beszólsz a boltos néninek, mert nem adott friss kenyeret, mondatodnak súlya, kapcsolódásodnak formája is te vagy. Ha a dugóban anyázol, az is te vagy. Így vagy képes megnyilvánulni. Most még. Viszont ha felébredsz, már ez a szint nem lesz elég. Mert ugye “egy bizonyos szint felett, nem megyünk egy bizonyos szint alá.”

Elképzelhető, hogy egyesek lemorzsolódnak rólad, míg másokat mágnesként fogsz bevonzani. 

A régi, megszokott munkahely már nem fog kielégíteni, megtorpansz, egy-egy étel előtt. Képes leszel megérezni a méreganyagokat, vegyszereket is az élelmiszerekben. A panaszkodást nem szeretnéd már befogadni. Elkezdesz vezetővé válni, aktivizálódott belső iránytűd hatására. Ugyanakkor, követő is vagy, hiszen követed valódi önmagad. Az önfejlesztés csodája, hogy elindulsz felfedezni azokat a tulajdonságaidat, ösztönös képességeid, megérzéseid, melyeknek mindig is a birtokában voltál, csupán a mélyalvás állapotában láthatatlanok maradtak. Most viszont, kinyílik a világ, fontossá formálódik benned a cselekvés utáni vágy. 

A titok lényege is ez. A tett. Érzem, kigondolom és megcselekszem. Bum bum. A reakcióidő minimalizálódik. Az érzés pillanatában képes vagy dönteni és lépni. 

Ez a siker titka. A te sikered kulcsa. 

Figyelj, hogy láthass!

Indulj és cselekedj!

Benned van a teremtés képessége.


Murányi Edina

Nemzetközi díjas parapszichológus

Személyiségfejlesztő szakoktató

Érintésterapeuta

+3630 8130643